Bejegyzés

Fiatalabb koromban volt két ékszerteknősöm. Kizárólag kishalakat, vízi csigát, szöcskéket, gilisztát, egyéb rovarokat, vízinövényeket kaptak enni. Hatalmasra megnőttek, és soha, egyszer sem volt semmi bajuk. Egy barátom teknősei csököttek maradtak, gyakran megpuhult a páncéljuk, meg a szemük is sokszor begyulladt. Pedig nagyon vigyázott rájuk, mindig fűtötte a medencét, napozóköveken sütkérezhettek, mégsem volt minden rendben az állataival. Az én teknőseim hűvösebb vízben is sokkal boldogabban éltek. Az egyetlen különbség az volt közöttünk, hogy míg én időt, vesződséget nem sajnálva a hátsó udvarban, és a közeli patakokban vadásztam nekik a táplálékot, a barátom boltban vásárolt szárított hangyatojással, mesterséges teknőstáppal etette a kedvenceit… Read more

A hal szálkáira áldásként kell tekintened. Végre rá vagy kényszerítve, hogy ne habzsolj. A túl gyors evéssel feleslegesen megterheled az egész emésztő rendszeredet.

A tengeri halfilé szinte nem tartalmaz szálkát, a halpultoknál található édesvízi halpatkókban pedig merőlegesen állnak, sütés után két oldalról megnyomva érezni a szúrós végüket, kis türelemmel egyszerűen kinyomhatóak, eltávolíthatóak. A filékben – elvileg – nincs szálka, de azért figyelj oda mindig, ha halat eszel. Read more