Fiatalabb koromban volt két ékszerteknősöm. Kizárólag kishalakat, vízi csigát, szöcskéket, gilisztát, egyéb rovarokat, vízinövényeket kaptak enni. Hatalmasra megnőttek, és soha, egyszer sem volt semmi bajuk. Egy barátom teknősei csököttek maradtak, gyakran megpuhult a páncéljuk, meg a szemük is sokszor begyulladt. Pedig nagyon vigyázott rájuk, mindig fűtötte a medencét, napozóköveken sütkérezhettek, mégsem volt minden rendben az állataival. Az én teknőseim hűvösebb vízben is sokkal boldogabban éltek. Az egyetlen különbség az volt közöttünk, hogy míg én időt, vesződséget nem sajnálva a hátsó udvarban, és a közeli patakokban vadásztam nekik a táplálékot, a barátom boltban vásárolt szárított hangyatojással, mesterséges teknőstáppal etette a kedvenceit… Read more